A siklóernyő merev tartást biztosító elemektől megfosztott hordozó felületű, hajtómű nélküli repülő szerkezet.

A siklóernyőzés hivatalosan nem tartozik az extrém sportok közé, mégis sokan akként tekintenek rá. „Extrém” voltát nem veszélyessége, sokkal inkább a repülés hétköznapitól eltérő közege adja. A siklóernyő viszonylag lassú repülő szerkezet, de csodálatos szabad repülési élményt biztosít, mivel nem kabinban ülve repülünk. Mivel ez kiszolgáltatottá teszi a pilótát, a siklóernyősnek tisztában kell lennie az időjárás jelzéseivel, veszélyeivel.

A siklóernyő tulajdonképpen egy speciális, mesterséges kevlárszálas anyagú fonalakból szőtt szárny. Felső felületén a levegő áramlása gyorsabb, mint alul, így alul nyomó-, felül pedig szívóhatás (felhajtóerő) keletkezik. A siklóernyős kupolát cellákkal osztják több részbe, melyek között szabad a levegő áramlása, azonban kifelé lassabban távozik a levegő. Az ernyőn egyes gyártók pl. kiömlő lukakat is kialakítanak, de mindezek és az ehhez hasonló apróbb változtatások nagy különbségeket nem eredményeznek az egyes típusok között.

A siklóernyőt a szárnyprofil alakjának módosításával lehet irányítani a zsinórzat segítségével. Ezt nevezik trim rendszernek. A trim sebesség az ernyő alapsebessége a levegőhöz képest olyankor, amikor egyetlen zsinórt sem húzunk meg. Az ernyők sebessége a gyorsító használatával növelhető. Ugyanígy fékek használatával lassíthatunk az ernyőn, ami leszálláskor hasznos. Az ernyő a fékek használatával irányítható balra vagy jobbra.

Forrás: Wikipedia